Szerdan delelott elmentunk az urubambai piacra, ahol bevasaroltunk magunknak es hegyi csaladoknak.
A kb. 250 fele krumplibol, ilyen a fagyasztott eljarassal tartositott:
Gyomnovenyeket is hasznositjak:
Nagyon kanyargos utakon felmentunk 4400 m magasra. Majd onnan felgyalogoltunk a 4600 m magasan fekvo ' Villamok tavahoz'. Itt mar nem nonek fak es kopar a videk.
A dobbenetes az volt, amikor a semmi kozepen egy kofal mogul elobukkant egy szovo no. Harom kutya vigyazott ra. Az esos idoben minden altalunk komfortosnak tartott kiegeszito nelkul ult egy szikla toveben es 'alkotott'. Olyan elmeny volt ezt latni, ami megkerdojelezett sok mindent a sajat hozzaallasommal kapcsolatban a vilag dolgaihoz es most sem csengett le teljesen bennem.
Don Americo es fia ismeri a hegyi pasztorcsaladokat. Amikor a kornyeken jarnak, visznek nekik elelmet, pokrocot es penzadomanyt. Most megalltunk piknikezni egy sziklanal es megvartuk, hogy lejojjon hozzank Erasmus es Dorothea asszony, akit a 'hegyek asszonyanak' tartanak. O a pasztorcsaladok lelki vezetoje es 'samanja'.
A hegyrol lefele menet meg-megalltunk a busszal, amikor gyerekeket lattunk es elore elkeszitett csomagot adtunk nekik. Itt az emberek olyan, szamunkra nehezen felfoghato egyszerusegben es harmoniaban elnek a termeszettel, amit nehez szavakkal leirni.
